A múlt műszaki csodája a jelen szolgálatában – Százéves a Szentesi Szivattyútelep
Szentes városának és a hazai vízügyi szakmának is kiemelkedő ünnepet jelentett az a centenáriumi megemlékezés, amelyen méltó módon tisztelegtek a száz évvel ezelőtti elődök mérnöki zsenialitása előtt. Az eseményen Dr. Kozák Péter, az Alsó-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság (ATIVIZIG) igazgatója köszöntötte a megjelenteket, kiemelve, hogy a létesítmény a mai napig a legmagasabb minőségben hirdeti a múlt szakmai nagyságát. A jubileumi rendezvény szakmai előadásain keresztül a résztvevők megismerhették a telep építéstörténetét, a technológiai váltásokat, valamint a Kurca-rendszer működését, majd az ünnepség zárásaként Szabó Zoltán Ferenc polgármester átadta a Szentesi Értéktárba való felvételről szóló emléklapot.
🔴 Időutazás a Kurca-rendszer szívében
Dr. Kozák Péter megnyitójában egy valóságos időutazásra invitálta a résztvevőket, felidézve azt a napot, amikor pontosan száz évvel ezelőtt megkezdődött a szivattyútelep üzempróbája. Bár a belvízvédelmi létesítmények funkciójukat tekintve alapvetően szigorúan műszaki objektumok, a szentesi gőzüzemű szivattyútelep mégis olyan konstrukció, amelyet egy évszázad múltán is megbecsüléssel és büszkeséggel szemlél az utókor. A klímaváltozás korában – bár jelenleg leginkább a vízhiány határozza meg a mindennapi munkát – az alkalmazkodóképesség kulcsfontosságú, és a múltban megépített nagy kapacitások ma is biztonságot jelentenek a térség számára.
🔴 Harc a számokkal és a gépgyárakkal
Az első előadó, Temesvári Mihály lenyűgöző, részletekbe menő történelmi áttekintést nyújtott a telep építéséről és a kezdeti időkről. A leiratból kiderül, milyen hatalmas gazdasági és diplomáciai csatározások övezték a telep 1924 és 1926 közötti megépítését. A Körös-Tisza-Maros Belvízszabályozó Társulat eredetileg a neves Schlick-Nicholson Gép-, Vagon- és Hajógyár Rt.-t szerette volna megbízni a gépek szállításával, amely 520 000 aranykoronás ajánlatot adott. A minisztérium azonban ellenőrzésképpen árajánlatot kért a Ganz és Társa-Danubius Villamossági-, Gép-, Vagon- és Hajógyár Rt.-től is.
A Ganz egy jóval kedvezőbb, 313 000 aranykoronás ajánlattal állt elő, magabiztosan kijelentve, hogy Magyarországon jelenleg más gépgyár ilyen legtökéletesebb berendezés gyártására nem képes. Az ezt követő éles árversenyben a gyárak egymás alá licitáltak zárt borítékos eljárásban. Végül a Ganz-gyárral kötöttek szerződést 1925 áprilisában, így a társulat az eredeti becsült ár közel feléért jutott hozzá a teljes gépészethez.
A megemlékezés során számos olyan elképesztő adat is elhangzott, ami mai szemmel szinte hihetetlen:
• Hatalmas szénfogyasztás: A gőzgépek ellátásához egyetlen műszak alatt – a terheléstől függően – 180-240 mázsa szenet hordtak be talicskával. Egyetlen műszak kiállításához 13 emberre volt szükség, amiből 6 fő kizárólag a szén hordásáért és a salakolásért felelt.
• A 100 éves csővezeték: A telep nyomócsővezetékét és az út alatti átvezetést már 1925-ben rendkívül haladó módon, hegesztett csőkötésekkel és idomokkal alakították ki, elhagyva a rideg öntöttvasat. Döbbenetes műszaki tény, hogy ezt az egy évszázaddal ezelőtt lefektetett csővezetéket a mai napig használják a modern rendszerben, immár elektromos szivattyúkkal.
• Kafetéria a múlt században: 1925 végén az első osztályú gépész éves javadalmazása 1040 aranykorona, a fűtőé 436 aranykorona volt. Emellé fejenként 4-5 öl puha tűzifát és 400 kéve rőzsét kaptak a fűtéshez. Az 1927-es pengőbevezetés után a gépész már 1624 pengőt keresett évente, ami a korszak híres slágerének („Havi kétszáz fixszel az ember könnyen viccel”) tükrében tisztes megélhetést biztosított.
• Az előadás során név szerint is megemlékeztek azokról a történelmi személyekről, akik a hátukon vitték a projektet: Cicatricis Lajos főispánról, Becker Mihály igazgató-főmérnökről, Palatinszky Sándor kormányfőtanácsosról, Bekő Ferenc tervező-szakaszmérnökről és Fridrik János főgépészről. Temesvári Mihály kiemelte, hogy a szentesi gépészet a maga korában olyan tökéletességet képviselt, mint a gőzüzem „Rolls-Royce”-a.
🔴 Modernizáció és az elmúlt ötven év története
A második szakmai előadást Molnár Róbert tartotta, aki a szivattyútelep korszerűsítésének előzményeit és az elmúlt közel ötven év történetét mutatta be. Visszatekintésében kitért az 1976-os csongrádi és békés megyei vízrendezési fejlesztési koncepcióra, amely már javasolta a szentesi telep modernizációját, mivel a régi gőzüzem akkori formájában a megnövekedett belvízhozamok kezelésére önmagában már nem volt elegendő.
Molnár Róbert hangsúlyozta a folyamatos fejlődés szükségességét, amellyel a múlt értékeit is megóvják:
„Az idő eljárt a klasszikus gőzüzem felett, az 1970-es évekre a technológiai váltás elkerülhetetlenné vált. Azonban a modern, elektromos szivattyúk beépítése során is a legnagyobb tisztelettel nyúltunk a százéves infrastruktúrához, megőrizve a múlt értékeit, miközben kiszolgáljuk a jelen kor biztonsági igényeit.”
🔴 A Kurca és a szivattyútelep elválaszthatatlan kapcsolata
Harmadik előadóként Jászné Gyovai Ágnes lépett a pódiumra, aki a Kurca-vidék és a szivattyútelep ökológiai, valamint vízrajzi kapcsolatát világította meg. Kiemelte, hogy a szivattyútelep létezése és a Kurca sorsa az elmúlt száz évben teljesen összeforrt, és a létesítmény alapjaiban határozza meg a város arculatát:
„A Kurca nem csupán egy csatorna vagy egy vízfolyás a szentesiek számára, hanem a város élő ütőere. A szivattyútelep száz évvel ezelőtti megépítése mentette meg ezt a vidéket a mocsarasodástól és a kezelhetetlen belvizektől, egyensúlyt teremtve a természet és az emberi élettér között. Az elődök munkája nélkül a mai Kurca-parti sétányok és a város vízbiztonsága sem létezhetne.”
🔴 Hivatalosan is Szentesi Érték lett a szivattyútelep
Az ünnepség zárásaként Szabó Zoltán Ferenc, Szentes város polgármestere lépett a mikrofonhoz. Beszédében meghatottan és büszkén emlékezett vissza arra az időszakra, amikor Angliából hazaköltözve egy régi Klebelsberg-iskolát vásároltak meg, és a szivattyúházba belépve ugyanaz a megfoghatatlan, patinás „olajillat” csapta meg, amely a tiszta hagyományt és a múlt tiszteletét idézi.
„Amikor beléptem ide, ez az illat azonnal emlékeztetett arra, hogy egy igazi, mély és jó hagyományőrzés tanúi vagyunk itt Szentesen. Borzasztó büszke és elfogult vagyok a városunkkal szemben” – fogalmazott a polgármester. „A városunk hozott egy fontos döntést: úgy gondoltuk, hogy nemcsak a sport, a kultúra, a gazdaság vagy a gasztronómia terén elért sikereket kell elismernünk, hanem azokat az ipari létesítményeket is, amelyek meghatározzák a múltunkat.”
A polgármester beszédét követően ünnepélyes keretek között átadta a Szentesi Értéktárba való felvételről szóló hivatalos oklevelet és emléklapot Jászné Gyovai Ágnesnek és Dr. Kozák Péter igazgatónak. Ezzel a szentesi gőzüzemű szivattyútelep centenáriumi évében hivatalosan is bekerült a város legféltettebb helyi ikonjai és kincsei közé, biztosítva, hogy a múlt ezen egyedülálló műszaki emléke a jövő generációi számára is megőrződjön.
www.szentesimozaik.hu
Hírek|29
