Centenáriumi megemlékezést tartottak az 1926. május 18-án üzembe lépett Szentesi Szivattyútelepen. A „város élő ütőerének” titulált, a vízbiztonságot jelentő objektum történetét idézték fel május 19-én a helyszínen, tisztelegve egyúttal a száz évvel ezelőtt élt elődök mérnöki zsenialitása előtt.
Dr. Kozák Péter, az Alsó-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság (ATIVIZIG) igazgatója megnyitójában egy valóságos időutazásra invitálta a résztvevőket, felidézve azt a napot, amikor száz évvel ezelőtt megkezdődött a szivattyútelep üzempróbája. Mint magyarázatából kiderült, bár a belvízvédelmi létesítmények funkciójukat tekintve alapvetően szigorúan műszaki objektumok, a szentesi gőzüzemű szivattyútelep mégis olyan konstrukció, amelyet egy évszázad múltán is megbecsüléssel és büszkeséggel szemlél az utókor. A klímaváltozás korában az alkalmazkodóképesség kulcsfontosságú, és a múltban megépített nagy kapacitások ma is biztonságot jelentenek a térség számára.
Temesvári Mihály, az ATIVIZIG műszaki biztonsági szolgálatának nyugalmazott vezetője lenyűgöző, részletekbe menő történelmi áttekintést nyújtott a telep építéséről és a kezdeti időkről. Éles árversenyben a gyárak egymás alá licitáltak zárt borítékos eljárásban. Végül a Ganz-gyárral kötöttek szerződést 1925 áprilisában, így a társulat az eredeti becsült ár közel feléért jutott hozzá a teljes gépészethez.
A gőzgépek ellátásához egyetlen műszak alatt – a terheléstől függően – 180-240 mázsa szenet hordtak be talicskával, ehhez 13 emberre volt szükség.
Döbbenetes műszaki tény, hogy ezt az egy évszázaddal ezelőtt lefektetett csővezetéket a mai napig használják a modern rendszerben, immár elektromos szivattyúkkal.
Molnár Róbert szakágazati vezető a szivattyútelep korszerűsítésének előzményeit és az elmúlt közel ötven év történetét mutatta be.
Jászné Gyovai Ágnes szakaszmérnök a Kurca-vidék és a szivattyútelep ökológiai, valamint vízrajzi kapcsolatát világította meg. – A Kurca nem csupán egy csatorna vagy egy vízfolyás a szentesiek számára, hanem a város élő ütőere. A szivattyútelep száz évvel ezelőtti megépítése mentette meg ezt a vidéket a mocsarasodástól és a kezelhetetlen belvizektől, egyensúlyt teremtve a természet és az emberi élettér között. Az elődök munkája nélkül a mai Kurca-parti sétányok és a város vízbiztonsága sem létezhetne – fogalmazott a szakaszmérnök.
Az ünnepség zárásaként Szabó Zoltán Ferenc polgármester ünnepélyes keretek között átadta a Szentesi Értéktárba való felvételről szóló hivatalos oklevelet és emléklapot Jászné Gyovai Ágnesnek és Dr. Kozák Péter igazgatónak. – A városunk hozott egy fontos döntést: úgy gondoltuk, hogy nemcsak a sport, a kultúra, a gazdaság vagy a gasztronómia terén elért sikereket kell elismernünk, hanem azokat az ipari létesítményeket is, amelyek meghatározzák a múltunkat – indokolta a „Szentesikummá” választást a városvezető.
📸Vidovics Ferenc
