Akit nem felejtenek el, az tovább él – Bors Károly fazekas emlékkiállítása a Gólyás Házban
Különleges emlékkiállítás nyílt a napokban a szentesi Gólyás Házban. Bors Károly, a feketekerámia egyik utolsó szentesi mesterének alkotásait családja, barátai és tisztelői gyűjtötték össze, hogy egy meghitt tárlat keretében emlékezzenek meg a páratlan kézművesről.
A megnyitón elhangzott személyes történetek és a bemutatott tárgyak hűen tükrözték azt az embert, akinek az élete ezer szállal kötődött Szenteshez és az alkotómunkához.
🔴 Az órásmesterségtől a feketekerámiáig
Bors Károly 1951. május 7-én született Szentesen. Bár a rajzolás szeretetét már az általános iskolában elültette benne Kerekes István – ami később festészetben, grafikában és plakáttervezésben is megmutatkozott –, az útja eleinte másfelé vezetett. 1969-ben az ipari szakközépiskola elvégzése után finommechanikai műszerész lett, majd 1971-ben órás szakmunkásvizsgát tett, és egy évig a szakmában is dolgozott. Később, 1992-től egészen nyugdíjba vonulásáig a Rigó Alajos Általános Iskola megbecsült karbantartójaként tevékenykedett.
Az igazi szerelem, a feketekerámia 1985 körül lépett be az életébe. A mesterség fogásait Bese Lászlótól sajátította el, ám hamar kialakította saját, egyedi stílusát. Nem elégedett meg a hagyományos népi kerámiával; nem akarta másolni az 50-100 évvel ezelőtti mintákat, inkább modern, sajátos formavilágot teremtett.
🔴 „Karcsival mindig történt valami”
A megnyitó első perceiben Nagyné Magyar Ágnes idézte fel az elhunyt alkotó emlékét, aki egy derűs történettel világított rá Bors Károly felejthetetlen személyiségére:
„Karcsi volt az esküvői tanúnk. Amikor a városházáról igyekeztünk át a templomba, ő elkezdett követni egy piros autót, mert azt hitte, az is a násznéphez tartozik. A kocsi végül a Rákóczi Ferenc utcán állt meg. Karcsi kiszállt, és számonkérően megkérdezte a sofőrt, hogy nem a templomban kellene-e inkább lennie. Mire a meglepett autós csak annyit felelt: Dehogyis, én csak hazaérkeztem, és be szeretnék állni a garázsomba…”
A szakmai maximalizmusáról és precizitásáról Balogh Csaba mesélt, aki gyerekként még lenyűgözve, nagy türelemmel figyelte a mestert a műhelyében. Évekkel később a sors újra összehozta őket: Csaba kisállat-hamvasztással foglalkozó céget alapított, a kegyeleti feketekerámia urnákat pedig Bors Károly készítette hozzá.
„Volt, hogy száz darabot kértem tőle, de mire átvételre került a sor, már csak 85 maradt. Karcsi ilyenkor szabadkozva mondta, hogy az égetés nem sikerült tökéletesen, a belsejük nem lett hibátlan – ő pedig nem adott ki a kezéből olyan munkát, ami nem volt százszázalékos.” – emlékezett vissza Balogh Csaba.
A kiállítás legmeghatóbb gondolatát a mester lánya, Bors Alinka fogalmazta meg, aki biztos benne, hogy édesapja most is büszkén tekint le rájuk fentről. Ahogy mondta:
👉„Csak az hal meg, akit elfelejtenek.”
Bors Károlyt pedig – látva a Gólyás Házat megtöltő szeretetet és a hátrahagyott, csodálatos fekete kerámiákat – Szentes városa biztosan nem fogja elfelejteni.
www.szentesimozaik.hu
Hírek|29
