2022. szeptember 20-án Dr. Vörös Gabriella PhD (*1952) régész, muzeológus, a Szegedi Tudományegyetem címzetes egyetemi docense tartott előadást az Együtt Szentesért Egyesület és a Városi Könyvtár Arcképek Szentesről programsorozatában.

Dr. Vörös Gabriella 1983-1998 között a szentesi Koszta József Múzeum igazgatója, majd 2006-ig a szegedi Móra Ferenc Múzeum régésze, megyei múzeumigazgató volt. Szakterülete az Alföld római korának története és régészete (1-5. század), a szarmata népcsoportok kutatása.

Az előadóval nem is olyan sokat ugrunk vissza az időben, csak 2000 évet.
„Lant formájú, vékony aranylemezek egy csukló körül felvarrva, a ruhaanyag nem látszik. Talán mert túl messze van, nagyjából kétezer évre. Lovas a 2. század végéről, erősen sántít egy régi, csúnya törés miatt, a lábain puha bőr csizma, apró tüskés sarkantyúkkal. Kutyaugatás a karámok felől, nagy testű, öreg állat mély hangja, a marhák bőgése. Egymásba rakott duzzadt peremű, szürke tálak csörömpölése, amikor a földhöz csattannak. Üllő csendülése, ahogyan a finom ötvöskalapácsot járatja a mester egy fibulán, valamikor a 4. század vége táján. Egy fiatal macska nyávogása, egér surranása a házban. Lányok római emailos fibulákat cserélgetnek, egyikük ékszeres faládikájára díszül egy római díszpáncél darabját szegecselték. Földbe taposott, véletlenül elejtett bronz pénzek a 4. század utolsó harmadából. Finom illatú füst, a kemence felől hozza a szél, mellette teli korsó, a közeli réti tavacska kristálytiszta vizében merítették meg…”

– Elképzelt életképek egy régen volt időszakból, melyek valódiságát régészeti leletek sokasága és az ásatásokon aprólékosan feljegyzett megfigyelések tesznek többé-kevésbé hitelessé. A mozdulatok, a füst illata, a textil puhasága már régen elenyészett, de ami megmaradt a letűnt évszázadokból, nem lebecsülendő.

Végezetül sok boldog születésnapot kívánunk az előadónak! 😉

www.szentesimozaik.hu
Hírek|29








Forrás

Előző cikkAz életmentő úszómester, Baranyi Csaba…
Következő cikkA téren már igencsak nagy a készülődés, minden nappal egyre közelebb kerülünk a …