A Szentesi Városi Könyvtárban szeptember 11-én Molnár Viktor főhadnagy tartott előadást az Afrikában, Maliban töltött missziója során szerzett élményeiről, tapasztalatairól.
Kovács István őrnagy a MH 37. II. Rákóczi Ferenc Műszaki Ezred hadműveleti főnöke bevezetőjében Magyarország Nemzeti Katonai Stratégiájából idézett néhány gondolatot.
= „Magyarország elkötelezett a nemzetközi béke és biztonság megőrzése iránt. A válságok megelőzését és a konfliktusok kezelését szolgáló nemzetközi mechanizmusok erősítése alapvető fontosságú Magyarország biztonsága szempontjából is.”
= „A békefenntartás nem katonáknak való munka, de csak katonák tudják ellátni.”
A vonatkozó országgyűlési, illetve kormányhatározatok alapján jelenleg az ENSZ, NATO, Európai Uniós és EBESZ (Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet) műveletekben mintegy 1000 fő teljesít egyidejűleg szolgálatot három kontinensen, a világ 13 országában – tette hozzá.
Afrika egyik észak-nyugati országában szolgált fél évet Molnár Viktor főhadnagy, aki 2014-ben végzett a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen, mint műszaki tiszt.
Az ünnepélyes honvédi tiszti eskütételt követően első tiszti beosztását a műszaki ezred Víztisztító századánál, mint szakaszparancsnok látta el.
A főhadnagy az alakulatnál szolgáló búvár beosztást betöltő kollégákkal közös sporttevékenység során érdeklődni kezdett a búvárkodás iránt.
Ez az érdeklődés oda vezetett, hogy az előírt búvár tanfolyamok elvégzését követően a Búvár-kiképző Részleg, részlegvezetőjévé nevezték ki.
Molnár főhadnagy, mint kiképző több alkalommal is részt vett az ezrednél végrehajtott alapkiképzéseken, így az Európai Unió Mali Kiképző Misszióban is eredményesen tudta kamatoztatni tapasztalatait.
Az előadása bevezetéseként a főhadnagy az afrikai országot, annak társadalmi, földrajzi, kulturális sajátosságait mutatta be, majd beszélt a féléves missziója során végrehajtott lövészkiképzés részleteiről.
Többek között az is kiderült, hogy tolmács segítségével francia nyelven történt a kommunikáció a mali katonákkal. A kiképzés mindig alkalmazkodott az afrikai katonák felkészültségéhez, ezért például a kiképzés időtartama sem volt egyforma.
A kiképzések végén tanúsító oklevelet kaptak a katonák, amelyet nagy becsben tartottak, hiszen ez megkülönböztetett bánásmódot is jelent számukra.
Az előadás során a résztvevők több (néha csak „aprónak” tűnő) kérdést is feltettek a küldetéséből ez év elején hazatért tisztnek.
