A szabadságnak ára van, a bölcsességnek békére van szüksége – 70 éve történt az 1956-os forradalom
Szentes Város Önkormányzata az 1956-os forradalom és szabadságharc 70. évfordulója, valamint a Magyar Köztársaság kikiáltásának évfordulója alkalmából rendezett városi megemlékezést. A jubileumi programsorozat a Református Nagytemplom mellett található kopjafáknál tartott koszorúzással vette kezdetét, majd a Városháza falán elhelyezett Gujdár-emléktáblánál adóztak kegyelettel a forradalom hősei előtt.
A Kossuth téren egybegyűlt lakosság előtt Őze Áron színművész szavalatát követően Szabó Zoltán Ferenc polgármester mondott ünnepi beszédet, amelyben a nemzeti szabadságvágy történelmi íve mellett a helyi események békés kimenetelét és a szentesi hősök felelősségteljes döntéseit méltatta.
A polgármester felidézte, hogy az Erzsébet téri első világháborús emlékmű ebben az évben esedékes centenáriuma is emlékeztet a magyarság megpróbáltatásaira. Az első és a második világháború pusztításai után a magyar társadalom békére és épülésre vágyott, ám a felszabadulás helyett az ötvenes évek padlássöprései, a szegénység, a félelem és a megfélemlítés időszaka következett. Az emberek önrendelkezésre és méltó életre irányuló vágya végül 1956. október 23-án tört felszínre, ami a magyar és a világtörténelem meghatározó fordulatává vált.
1956. október 25-én a budapesti hírek eljutottak Szentesre: a vállalatoknál leszedték a vörös csillagokat, a katonák levették a sapkarózsákat, és megkezdődött a békés átmenet előkészítése.
1956. október 26-án a Kossuth téren összegyűlt tömeg le akart számolni a múlttal és eltávolította az ott álló szovjet obeliszket. A civilek és katonák közötti feszült pillanatban Majoros János tüzérőrnagy a tömegbe lövetést fontolgatta, ám a 34 éves Gujdár Sándor őrnagy szembeszállt a parancssal, és nem engedte a fegyverhasználatot. Ezzel megelőzte a vérontást a téren, felismerve, hogy katonák és civilek valójában egymás rokonai, barátai és ismerősei.
A rend fenntartását az ideiglenes forradalmi bizottság és a nemzetőrség vezetésével – köztük Kürti Szabó Sándorral, Hering Bélával és Abonyi Sándorral – sikerült vérontás, fosztogatás és erőszak nélkül biztosítani. Ezt követően a város komoly szolidaritást tanúsított: az élelmiszerhiánnyal küzdő Budapestre húst, tejet, lisztet, valamint a Rókus Kórháznak vérplazmát küldtek a helyiek.
A megemlékezésen jelen volt Gujdár Sándor lánya, Mészárosné Gujdár Judit is. A polgármester beszédében felidézte a bátor őrnagy sorsát: bár kiállásával életeket mentett, a megtorlás idején rangjától megfosztották, vájárként dolgozott, és csak később térhetett vissza az 1922-ben szülővárosaként szolgáló Szentesre egyszerű fizikai munkát végezni.
A rendszerváltást követően Szentes városa méltóképpen elismerte érdemeit: 1997-ben Pro Urbe díjjal, 2000-ben pedig díszpolgári címmel tüntették ki. 2005-ben bekövetkezett halála után, 2006. október 23-án – pontosan húsz évvel ezelőtt – avatták fel emléktábláját a városháza falán, amelyet a városvezetés az idei megemlékezésen is megkoszorúzott.
A polgármester zárógondolataiban rámutatott: a szabadság soha nem volt magától értetődő, azért minden generációnak meg kell küzdenie a saját felelősségteljes, mindennapi munkájával. 1956 hőseinek bátorsága és erkölcsi nagysága ma is irányt mutat arra, hogy építeni és fejlődni kizárólag békében és egymás megbecsülésében lehet.
A polgármesteri gondolatokat követően Őze Áron Radnóti Miklós Nem tudhatom című költeményét szavalta el, majd a Keleti István Művészeti Iskola dráma tagozatos diákjai adták elő ünnepi műsorukat. A megemlékezés záróakkordjaként a jelenlévők átvonultak a Rózsa Gábor térre, ahol lerótták tiszteletüket és megkoszorúzták az 1956-os emlékművet.
www.szentesimozaik.hu
Hírek|29
