2023. január 22-én, vasárnap délelőtt nyílt meg címmel az a fotókiállítás a Koszta József Múzeumban, ahol a MOME (Moholy-Nagy Művészeti Egyetem) és a szentesi Koszta József Múzeum közös kortárs fotóművészeti kiállítással ünnepli meg a Petőfi Emlékévet, Petőfi Sándor születésének 200. évfordulója alkalmából.

Szabó Zoltán Ferenc polgármester köszöntőjében kiemelte, hogy a kiállításba belépve egy szó fogadja a látogatót, az pedig a „visszatérés”. Mindenkinek mást jelent a „hí a haza”, és mindannyian mást élünk meg ezalatt, de számára a kiállítás legfontosabb gondolata ez.

Szabó István, Derekegyház község polgármestere megnyitójában emlékeztetett, hogy érdemes lenne látni és megtapasztalni, hogy a határon túl élő magyarok hogyan élik meg magyarságukat, mert ők azok, akik önhibájukon kívül rekedtek más országba. Látni kellene, ahogy felöltöznek népviseletbe és vasárnap elmennek a templomba, mert ők így őrzik nemzeti identitásukat.

Dr. Povedák István, a MOME Elméleti Intézetének oktatója kiállítók munkáit az alábbi gondolatokkal méltatta és egy kis háttérinformációt is adva a kiállításra látogatóknak:

– Zámbó Jimmy halálakor találtam ez a témát, mert amikor ő meghallt, olyan össztársadalmi felzúdulás volt, mint hogyha egy szent, vagy uralkodó, vagy minthogyha egy király, a zene királya hallt volna meg. Elkezdtem azon gondolkozni, hogy ismerjük Zámbó Jimmyt mint egy sztárt, ismerjük Győzikét mint egy sztárt és akárkit ismerünk mint egy sztárt. Tudjuk, hogy mi történik a konyhájában vagy élettársi közösségében, de mit tudunk ma Széchenyiről, Kossuthról vagy éppen Nagy Imréről.

– Elkezdtem kérdezgetni középiskolai és egyetemi hallgatókat, szakmunkásokat és minden féle társadalmi és műveltségi réteghez tartozó embereket, és megdöbbentő eredmény jött ki.

– Gyakorlatilag alig voltak olyan emberek, akik kielégítő tudással rendelkeztek volna a nemzeti identitásunk alapjairól.

– Tudták, hogy Szegeden a Kossuth Lajos sugárút létezik (Kossuth Lajos -> Kossuth Lajos sugárút). Nagy Imre egy herceg volt ?!?! … érdekes válaszok érkeztek.

– Akkor kezdtem el ezen gondolkodni, hogy mi kell nekünk ahhoz, hogy egy egészséges nemzeti öntudatot építsünk fel, hogy megteremtsük a nemzeti identitásunk alapjait.

– Vajon elegendő-e az, hogy vannak körülöttünk, minden féle sztárok, celebek, influenszerek vagy vissza kell fordulnunk történelmünk nagyjaihoz. Kell-e hogy ismerjük a történelmünk nagyjait?

– Itt nyilván megoszlanak a vélemények. Van, aki azt mondja, hogy ezt a történelmi könyvekben az iskolákban tanítják, de itt jönnek azok a képek, amelyeket itt a falakon vagy a másik teremben látunk. Előjönnek a szocializmus időszakát idéző képek, amikor mondjuk úgy, hogy a nemzeti öntudat, a nemzeti öntudat fejlesztése nem volt éppen a középpontban. Inkább ennek a leépítése volt a középpontban.

– Tudjuk, hogy akkor internacionalistának kellett lenni, augusztus 20 = alkotmány ünnepe, tűzijáték, március 15. nem volt pirosbetűs ünnep, nagy októberi szocialista forradalom, május 1. Vajon ezeknek mekkora értékük volt a nemzeti öntudatunk fejlődésében? Vajon törvényszerű, hogy ’89 után újra ki kellett találnunk a nemzeti öntudatunkat és ennek sok irányzata alakult ki.

– Van egy irányzata, ami egy picit romantikusabb, a múltba réved és csak a múltat hajlandó felidézni. Van egy, aminek semmi érzelmi kötődése nincs a múlthoz. Ez az irányzat sajnos az elmúlt harminc évben egyre terjedőben van.

– Hogyan élik meg az emberek a nemzeti ünnepeket? Hányan mennek el március 15-én egy rendezvényre úgy, hogy nem kivezénylik őket? Hányan mennek egy október 23-án egy ilyen rendezvényre? Hányan gondolkodnak el azon augusztus 20-án, hogy a tűzijátékon kívül kimenjenek-e közösségbe? Hányan maradnak otthon? Amikor a „Hí a haza?” – nemzet asszociációra gondolunk, akkor nem csak ez az aspektus ugrik be.

– A megélt kultúrának van egy másik szegmense, amit az itt kiállított képeken láthatunk. Bevallom őszintén, amikor megláttam ezeket a képeket, picit megijedtem, mert azt hittem, hogy a MOME-s hallgatók picit félreértelmezték a feladatot. – mondta Dr. Povedák István, a MOME Elméleti Intézetének oktatója.

– „Hí a haza?”, ilyenkor pl. a turulmadárra kellene gondolni, de a szomszédos országban, ahol háború van, ott is „Hí a haza?” – ilyen nagyon patrióta gondolatok jutottak eszembe, de itt miket látunk? Ekkor jutott eszembe, hogy a kiállítók olyan generációhoz tartoznak, akiknek történelmi sorsfordulók átélése nem igazán jutott osztályrészül. Nekik nem volt rendszerváltozás, nem volt egy gyermekkoruk a szocializmus éveiben, amikor megélték volna, hogy elnyomják a nemzeti öntudatukat, amikor megélték volna, hogy nem lehetett magyarnak lenni. Nekik természetes, hogy beleszülettek ebbe a közegbe.

– Itt jön az a kérdés, hogy nekik mégis mit jelent a „hí a haza”? Nyilván azt jelent, amit a szüleiktől, nagyszüleiktől kaptak, hallottak. Olyan fotóművész hallgatók mutatják be ezt az időszakot, akik nem éltek benne – mondta Dr. Povedák István, a MOME Elméleti Intézetének oktatója.

A kiállító személyek, a MOME fotográfia szakos hallgatói: Kürtösi Marcell, Legát Franciska, Mucsi Ágota, Petri Csenge, Turi András, Vercse Hunor

A tárlat június 11-ig várja a látogatókat a szentesi Koszta József Múzeum épületében.

www.szentesimozaik.hu
Hírek|29








Forrás

Előző cikkFelújított BMK-130 M vontató motorcsónakra tartottak gyártói felkészítést alaku…
Következő cikkIzgalmas ebédszünet az…