125 éve született:
Várkonyi Nándor (Pécs 1896-Pécs,1975) író, irodalomtörténész, szerkesztő, könyvtáros.
Nyitrán érettségizet 1914-ben. 1914-18-ban magyar-francia szakos egyetemi hallgató Budapesten. 1916-tól katona volt az első világháborúban, de betegsége miatt 1917-ben leszerelték. 1918-19-ben Révay József gróf házitanítója volt. 1921-ben elvesztett hallását, ezért a tanári pályáról le kellett mondania. 1922-ben Pécsre költözött. 1924-ben a pécsi egyetem könyvtárosa lett 1956-ig, nyugdíjazásáig (1948-tól osztályvezető, 1950-1951-ig megbízott igazgató). Világirodalmi-történeti doktorátusát 1929-ben szerezte meg, 1933-ban a bölcsészkaron magántanárrá habilitálták.1925-től egyik alapítója és szerkesztője volt a Symposion című lapnak. 1941-48 között a Sorsunk szerkesztője.
Fiatal korában verseket, elbeszéléseket írt, fordított. Tudománytörténeti munkáiban rekonstruálta az ősember szellemi alkatát, sajátos világképét, mítoszait. Főbb művei: a Sziriat oszlopai, Az elveszett paradicsom, Az ötödik ember ,Varázstudomány.
