(„Ott a csend s nyugalom, itt a könny s fájdalom.”)
Már megint eltelt egy év, s ilyenkor mindenszentek és halottak napján, amikor elmegyünk a temetőkbe leróni kegyeletünket a nagy ELŐDÖK előtt, merengve nézzük amint a gyertyalángok árnyéka táncol a rideg sírok tetején, akkor értjük meg igazán, mi is az az ELMÚLÁS. Nekünk „utódoknak” Vörösmarty szavait kell követnünk,”… a múltat tiszteld a jelenben, s tartsd a jövőnek…”, éppen ezért kötelességünk ápolni a hagyományokat, hogy a kiváló vízilabdázóink s vezetőink emléke ne kerülhessen feledésbe, mert ” Csak az hal meg, akit elfelejtenek „.
A szentesi pólósok nagycsaládja az eltelt évtizedek során számos sportolót és sportvezetőt „veszített el”, voltak közöttük akik fiatalon „mentek el”, és olyanok is akik tisztes életkort éltek meg, közös volt bennük, hogy életük „könyvében” a szentesi vízilabda aranybetűkkel volt megírva. Amikor a megsárgult újságcikkeket olvassuk vagy a fekete-fehér fényképeket nézzük, az „emlékek polcán” életre kell a történelem, s ekkor érthetjük meg igazán milyen megtiszteltetés is e „Családhoz” tartozni.
A gyász sosem múlik el, csak az élet körbe növi!
A szentesi vízilabda „megteremtőire” és játékosaira (a teljesség igénye nélkül) neveik felsorolásával emlékezzünk: a nagy generációból már az égi medencében játszanak: Wolf Károly, Kulcsár Tamás, Mikó József, dr. Rébeli-Szabó József, Szabó Róbert, Zentai Tibor, Horváth László, a fiatalabbak: Orosz Mihály, Bódi Ferenc, Szamosi László, Soós László, Rácz János, Ikládi András, Szabó Imre, Kucsera Gábor, Kurucz Márton, Dömsödi Tamás, Tarr Szilveszter, Szilágyi Mihály, dr. Körffy Kornél, Sipos Edit. Tisztelegjünk azon pótolhatatlan sportvezetőink munkássága előtt is, akiknek a Klubot számtalan nehézség ellenére is sikerült életbe tartaniuk, s ezáltal Szentes városának dicsőséget szerezniük, s bizonyára most is az égi medence moraja mellett anekdotázva, figyelik az edzéseket: Nádai László, dr. Haraszti Ervin, dr. Rébeli-Szabó József, id. Pengő László, Lengyel Károly, Bors Imre, dr. Matajsz Pál, Szabó János, Tonnes Károly, id. Tóth László, Mészáros György, Gergely József. id. Kiss Ottó, id. Lantos Balázs, id. Kádár József.
Tudjuk, hogy az „élet határai” egyszer leomlanak, de a szavakból épített határok sohasem, mert a szavakat a lélegzet adja, a lélegzetet pedig maga az élet !!!
Írta: Dr. Dömsödi József
Mellékelt képeken: Sipos Edit (1975-2013) és Soós László (1951-2002).
