53 éves Škodával a Škoda-múzeumba – 1634 kilométeres kalandos közép-európai túrát tett egy szentesi csapat veteránautóval
Egy baráti társaság különleges, improvizációval és szereléssel teli utazást tett meg Közép-Európán át egy régi, ritka konstrukciójú autóval. A hétfő reggeli indulástól számítva több országon keresztül jutottak el a csehországi Mladá Boleslavba, a Škoda Múzeumba, majd Ausztrián át tértek haza. Az út során összesen 1634 kilométert tettek meg, miközben többször is szerelniük kellett a járművet.
A csapat tagjai – Szobata Dániel, Misák Arnold, Lakos Krisztián Zsolt, Pusztai Péter – elmondták, az ötlet egy egyszerű balatoni kiruccanásból nőtte ki magát. „Egy siófoki… gyerünk már le Siófokra egy bármilyen rossz autóval, és nézzük már meg a Balatont. Aztán kicsit kinőtte magát a rendezvény” – mesélte Krisztián. Végül Szlovákián és Csehországon át Ausztria felé kanyarodtak vissza Magyarországra.
Az út technikai próbatétel is volt: már az indulás után, Solt környékén légteleníteni kellett a kuplunghengert, majd ismét elment a kuplung. Visszatértek Kecskemétre, ahol alkatrészt próbáltak beszerezni – nem kis viszontagságokkal. „Azt mondta telefonban egy úr, hogy van neki, de mire odaértünk, már nem volt. Végül szerencsénk volt: egy boltban tudtunk venni, és Arnoldék beszerelték” – mondták.
A kocsi ezután folytatta útját északra. Mladá Boleslavban, a Škoda Múzeumnál több érdeklődő is megállította őket; beszámolójuk szerint egy kínai turista külön kérte, hogy fotózhassa az autót. „Nagyon ritka már ez a konstrukció, a helyiek rajongtak érte” – fogalmaztak.
A technikai gondok azonban végig kísérték a csapatot: a kuplung-probléma többször visszatért, és Ausztriában a világítás is meghibásodott. „Egy órán át próbáltuk életre kelteni. Hál’ istennek volt pótalkatrész, egy kicsit ‘heftelni’ kellett, de sikerült” – mondták. A tartalékok között vízpumpa, ékszíjak és különféle szűrők is voltak, bár utóbbiakra végül nem volt szükség.
Az üzemanyag-ellátással is akadt baj: „Tiszta rozsda a tank, folyamatosan felkavarodott a benne lévő szennyeződés, dugulások voltak” – mesélték. Lerobbantak a Dunaföldvári hídon is, később Brnóban (Brno) szintén megállt a jármű, ám Prágából hazafelé már lényegében hiba nélkül haladtak. Pozitívumként említették, hogy sem olaj-, sem vízprobléma nem jelentkezett, és a hűtés is jól működött – a kinti hőmérséklet ritkán ment 20 fok fölé, ami kedvezett a motornak.
Krisztián az autót 2020-ban vásárolta egy helyi ismerőstől. „Hat év alatt 600 kilométert mentem vele, most meg 1634-et – rendesen be lett járatva” – fogalmazott. A társaság szerint sokan kételkedtek abban, hogy a régi autó végig bírja az utat, ám ők hittek benne. „Bízni kell az ilyen régi autókban. A hit az nagyon fontos” – mondták. További érdekesség, hogy hétfőn indultak a Škodával, de még pénteken az autó mellett volt a motor!
Az útvonal jelentős részét alsóbbrendű, úgynevezett „négy számjegyű” utakon tették meg, részben a kilátás, részben a biztonság miatt. A csomagokkal telepakolt autóban csak egy tükör volt, így óvatos, megfontolt haladást választottak (max. 70 km/h, 7 liter/100 km). A társaság szerint a túra lényege az élmény, a közös út és egy emlékkép volt a múzeumnál – a céljukat elérték.
A visszaérkezés után újabb feladat vár rájuk: a kuplungot még cserélni szeretnék. „Egy-másfél óra munka – most már van benne rutin” – mondták nevetve. A tervek szerint a járműn amint a kuplungcserét elvégzik ott lesz a holnapi szabadtéri bemutatón a Veteránjárművek találkozón.
A kaland tanulsága a csapat szerint egyszerű: kitartással, józan felkészüléssel és némi pótalkatrésszel a régi autók is képesek nagyot menni – és közben történeteket gyűjteni, amelyekre évek múltán is mosolyogva emlékeznek vissza.
www.szentesimozaik.hu
Hírek|29
