Mert nem minden az, aminek látszik és néha onnan jön a legütősebb motiváció ahonnan a legkevésbé várnánk
Szeretnék megosztani Veletek egy történetet, amely a szombati DFVE meccs óta nem hagy nyugodni. (Jó értelemben). A MOL Női OBI második fordulójában az élvonalbeli Dunaújvárossal csatázott felnőtt női csapatunk (kezdésnek a bivalyerős FTC-vel egyébként). A szombati találkozót úgy veszítettük el, hogy bár a lányok “veszettül” hajtottak, egyszer sem találtunk a vendégek kapujába
A meccsek (a jók különösen) nem a medencében, hanem az “Ötödik negyed” büfében érnek véget, így volt ez most is. A beszélgetésnek, amely egy DFVE és egy szentesi szurkoló között zajlott, véletlenül lettem fültanúja
Szentesi szurkoló kicsit csalódottan: Na….jól kikaptunk megint!
Újvárosi szurkoló : – Hogy mi? Kikaptatok? Tudod kik játszottak itt ma? Egy jól összeszokott, válogatott játékosokból álló, rutinos, erős Újváros és az ici-pici lányokkal épphogy összeállt Szentes, akik úgy küzdöttek, mint az oroszlánok. Tudod mi kell ahhoz, hogy egy csapat “kitegyen magáért”?
Iszonyat bátorság, önbizalom, csapatszellem és végtelen akarás. Ezt ma mind odatették a kislányok. Hát mit számítanak a gólok?
Ugye értjük? És köszönjük
Noémi Börcsök
Forrás
