🎭
Csütörtökön este a Békéscsabai Jókai Színház előadásában láthatta a közönség Szabó Magda Kígyómarás című színművét a Tóth József Színház és Vigadóban. Dr. Papp Erzsébet írása az előadásról.
Szabó Magda: Kígyómarás
A nagy írónő ismert művéből, a Disznótor című kisregényből átdolgozott színdarab sokak érdeklődését felkeltette. Megtelt a nézőtér.
Pataki András hagyományos rendezése, az egyértelmű, egyszerű díszletek és öltözékek tetszést arattak az amúgy is barátságos közönség körében, hiszen Szabó Magda olvasói, kedvelői jöttek el, természetesen. Két színhely változott könnyedén: egy szappanfőző üzem és egy jobb középosztálybeli lakás nappalija, zongorával a középpontban, melyen a szereplők avatottan játszottak időnként.
Én, a tudatlan, bár az írónőt és műveit jól ismerő néző, nem ismertem a kapcsolódást a Disznótorhoz. Csak az előadás folyamán vált bennem világossá a mondanivaló és a főalakok azonossága.
Az alapállás, a szerző által újra és újra ábrázolt társadalmi rétegek, a féktelen szenvedélyek egyre specifikusabbak lesznek a cselekmény folyamán.
A regény egyszerűbb. Mintegy vázlata az itt látott drámai műnek.
Egy lidércesen rossz házasság van a regényben előttünk, melynek itt, a darabban az eredetét is látjuk. A főalak, a nő, egy szörnyeteg a regényben, de a színdarabban ennek az indoklása is megtalálható. A darab elénk tárja a folyamatot is, melynek során a szörnnyé válás megtörténik. A regényben van egy kisfiú, aki a levágandó disznó mellé ül, siratja, meg akarja védeni. A drámában egy lánya van a szörnynek, aki viszont semmit sem érez a sok szörnyűségből, ami körülveszi.
A nő a regényben orvos, itt az az ember az orvos, aki őt fiatalon nem vette feleségül, pedig együtt nőttek fel, és viszonyuk is volt egymással. A szörnyeteg árva lányként nagynénjénél nevelkedett, akinek szerelme, (aki szintén nem vette feleségül a nagynénit!) a lány szerelmének apja. Tehát két nemzedékben nem házasodnak össze a szerelmesek, akik egy életen keresztül imádják egymást. Egy gyönyörű nőről beszélek, mikor szörnyet írok, fantasztikus színésznő játssza (Oláh Tánia). A szépséget a teljes belső eltorzulással és szadizmussal összekötve még empátiát is kelt a nézőben iszonyú gonoszsága. Ez a múlt, háttér, történelmi és életrajzi mozzanatok, a Disznótorban nincsenek. Csak a puszta gyűlölet egy nőben a férje iránt, akit le is néz, cizellált, finom osztálygőggel: a regényben orvos, a színdarabban is egészségügyi dolgozó, de számomra nem egyértelmű a rangja. Az biztos, hogy a pedagógusokat lenézi, mint regénybeli megfelelője, az orvosnő. Az orvos magasabb rendű lény, isten fehérben, a tanító meg vásott gyerekek bohóca. Van egy hapax, egy szó, amit csak Szabó Magdánál olvastam, amivel a gúnyolódó orvos csúfolja a szerencsétlen tanítót: „kosta”. Közvetlen a gyilkosság előtt hangzik el a darabban, a színpadon. Akikkel eddig beszéltem, egy sem ismeri máshonnan ezt a szót. (Valószínűleg „o-kosta-nító” lehet.)
A darab keretes: a szappanfőző (súlyosan proletár, akkor is, ha vállalkozó és ősi) családból származó tanító önvédelemből megöli úrilányként, árván nevelkedett gyönyörű feleségét, sok-sok évig tartó kínzatás és megaláztatás után.
Ezt jelenti 28 éve nem látott családjának, a szappanfőzőknek, akik közül tanítóvá emelkedett. Ez az első és utolsó jelenet a darabban: a keret. A közte játszódó cselekmény sokrétű bonyolult, ez egyes viselkedési módok, események okait, rugóit, magyarázatát sokszor a nézőre bízza.
Pszichoanalízis kellene hozzá, hogy megindokoljuk, mi miért történt és történik nemzedékről nemzedékre örökítve a boldogtalanságot. Az orvos apja és a lányt nevelő nagynéni miért nem házasodtak össze? Az orvos miért nem vette feleségül gyönyörű szerelmét fiatalon, és az meg miért utasítja őt vissza sok-sok év múlva szenvedélyes szeretőjeként is, mikor egy életen keresztül csak őt imádja, az meg térden állva könyörög neki? Világháborúk jönnek és múlnak, kommunista diktatúra váltja a Horthy-korszakot, a cselédlányból üzemi funkcionárius lesz, tulajdonképpen összevissza omlanak a társadalmi falak és akadályok, minden értékrend a fejére áll, de a gyűlölet és a lenézés,
a törzsi gondolkodás marad. Ez a Klárika, a főhősnő valahol Kárász Nelli rokona Németh László regényéből, az Iszonyból. Csak ott ő a gyilkos. Undorodik a férjétől, ezért megöli. Itt a férfi a gyilkos, mert undorodik tőle a felesége, ezért megöli őt. Mindkét esetben a gyilkossal érez együtt a néző vagy az olvasó.
Csodálatos, megrázó volt mindegyik színész játéka, és nagyon megfelelő a rendezés. A zsoltárok, melyekkel kisérték, Szabó Magdát méltón idézték hangulatilag.
Bizony, Szentes közönsége, hogy úgy mondjam, gyászolja, hogy már nem láthatja rendszeresen és gyakran a Békéscsabai Jókai Színház társulatát.
Jöjjenek gyakrabban!
✍Dr. Papp Erzsébet
📷Tóth József Színház és Vigadó
