2025. május 29-én a Szentesi Élet szerkesztősége előtt gyűltek össze az emberek a Változásért Tisza Sziget Szentes szervezésében, és a többi szentesi és környéki Tisza-szigetek szimpatizánsai, hogy tiltakozzanak az új, a szabad sajtót korlátozó törvénytervezet ellen. A rendezvény moderátora Koltai Iván volt, aki kiemelte a közösség erejét és felelősségét a demokrácia alapvető értékeinek megőrzésében. „A szólásszabadság nem csupán jog, hanem kötelesség is, amelyet közösen kell védenünk” – hangsúlyozta.
Mészáros Erzsébet, helyi közéleti szereplő, rövid, de mély mondatokban fogalmazta meg, miért jöttek össze: „Nem csupán egy törvény ellen állunk ki, hanem egy olyan alapvető érték mellett, amely nélkül nem létezhet szabad társadalom. A sajtószabadság nem párt- vagy kormányfüggő, hanem az igazság fényét hordozza.”
„Idézet a törvényjavaslatból: „Magyarország polgárainak a szuverenitásunk védelméről szóló nemzeti konzultáción kimondott akaratára figyelemmel…” – így kezdődik.
Ez a javaslat 1 423 000 ember véleményére hivatkozik – azokra, akik visszaküldték a 2024-es nemzeti konzultációt. Kérdezem én: hány választópolgára van Magyarországnak? Több mint 6,5 millió. Ez kevesebb mint az egynegyede. Akkor ez kinek az akarata?
A törvényjavaslat annyira „átgondolt”, hogy még el sem fogadták, de már módosítót nyújtottak be hozzá. A listára került szervezetektől már május 20-ig elvehetik az adó 1%-os felajánlásokat is.
Ezeket a pénzeket a magyar adófizetők jóhiszeműen ajánlották fel – törvény adta joguknál fogva. Kérdezem én újra: jogállamban élünk?
Ez a törvényjavaslat arról szól, hogy semmilyen szervezet vagy magánszemély ne merje kritizálni a kormányt. Félj! Ne merd hallatni a hangod! Ne fogalmazz meg kritikát, mert akkor biztosan külföldről befolyásolnak… Fel sem merül a kérdés, hogy gondolkodó állampolgár vagyok, hogy van véleményem!”
Deák Mariann, civil aktivista érzékletesen fogalmazta meg, miért van szükség erre a tiltakozásra:
„Miért is vagyok itt? És miért vagytok ti is itt? Nyilván ugyanazért! Mert érezzük, hogy ennyi volt és netovább! Nem ülhetünk tovább otthon tétlenül, rozét kortyolgatva, olvasgatva a híreket, szörnyülködve minden nap, hogy ugyan mi jöhet még.”
Kifejtette, hogy nem kampányol pártért, hanem civilként szólal fel, mert eljött az a pont, amikor a hallgatás már nem opció. „Hallatni kell a hangunkat, hogy hallják, hogy észrevegyék és komolyan vegyék a dicsőséges nagyurak, hogy ELÉG volt!”
Hangsúlyozta, hogy Magyarország a rendszerváltás óta 36 év alatt a szabadságtól a látszatdemokrácián át egy diktatórikus rendszer felé sodródik, és ezért most olyan alapvető jogokat kell védeni, mint a szabad véleménynyilvánítás, a szabad sajtó, a szabad gyülekezési jog, a valódi többpártrendszer, a törvény előtti egyenlőség és a független igazságszolgáltatás.
„A demokrácia a nép hatalma” – emelte ki –, amelyben a nép választ képviselőket, hogy azok a nép akaratát képviseljék a közügyekben. Rámutatott: normális demokráciákban a hatalom nem fél a választásoktól, nem használ jogi trükköket az ellenfelek ellehetetlenítésére, hanem tiszteletben tartja a nép döntését.
Mariann élesen bírálta a jelenlegi kormányzatot, külön megnevezve Farkas Sándor országgyűlési képviselőt és a Fidesz helyi vezetőit. Kifejtette, hogy lojális pártkatonák kerülnek vezető pozíciókba szakmai hozzáértés helyett, ami az ország működésének veszélyét növeli, különösen az egészségügyben.
A beszéd érzelmi csúcspontja a személyes felidézés volt, amikor megemlítette, hogy fia 2012. január 3-án született, ugyanazon a napon, amikor az alaptörvényt elfogadták, szerinte ezzel „kidobták a Magyar Köztársaságot az alkotmánnyal együtt a kukába.” Attól az időponttól számítja a demokrácia elárulását.
Felszólította a hallgatóságot, hogy ne hagyják a feladatot a fiatalabb generációnak, hanem most kell cselekedniük a rendszerváltás eszméinek visszaállításáért.
A beszéd végén Deák Mariann Petőfi Sándor szellemében szólította fel a „dicsőséges nagyurakat” a felelősségvállalásra, és egyben kezet nyújtott Farkas Sándornak, kérve, hogy ne szavazza meg a vitatott törvényt. Petőfi soraival zárta:
„Nem érünk rá várakozni, Szaporán,
Ma jókor van, holnap késő lesz talán.
Ha bennünket még mostan is megvettek,
AZ ÚRISTEN KEGYELMEZZEN TINÉKTEK!”
Bocskay István kiemelte az átláthatóság és a bizalom fontosságát a demokráciában. Figyelmeztetett, hogy a mostani törvénytervezet nem az átláthatóságot szolgálja, hanem azt, hogy a hatalom jobban lássa a polgárokat, nem pedig fordítva. „Ez a törvény nem véd, hanem gyanúsít. Nem nekünk, hanem ellenünk készül. Ezért nemet kell mondanunk rá!” – mondta határozottan.
„Ott tartunk, mint 1848. március 15-én, amikor a Mit kíván a magyar nemzet? Első pontja az volt, hogy sajtószabadságot! 1990. március 15-én a FIDESZ 12 pontjából az első: Pártoktól független, szabad sajtót! A nyolcadik a Független ügyészséget, bíróságot, pártatlan igazságszolgáltatást! 2025. május végén mi is ezt kívánjuk… tőlük!
Végezetül a Tavaszi szél vizet áraszt dal éneklése közben mécseseket gyújtottak a résztvevők.
www.szentesimozaik.hu
Hírek|29
