„Játszótársak – Ilovszky 80”: kiállítás nyílt a színházi fotográfia legendájának képeiből
2026. szeptember 30-án „Játszótársak – Ilovszky 80” címmel nyílt fotókiállítás Ilovszky Béla munkásságából, aki idén ünnepelte 80. születésnapját. A rendezvényen Tankó Zsolt képviselő köszöntötte a művészt és a vendégeket, majd Varga Bálint a színház művészeti vezetője beszélgetett a fotográfussal életútjáról, a színházi fotózás rejtelmeiről és a kiállított anyag koncepciójáról.
Tankó Zsolt megnyitó beszédében hangsúlyozta, hogy Ilovszky Béla több mint 55 éve dokumentálja a magyar színházi élet legfontosabb pillanatait, képei pedig mára a színháztörténet megkerülhetetlen részévé váltak. „A mai világban, amikor már sokszor egy fotóról sem tudjuk eldönteni, hogy valódi-e, vagy mesterséges intelligenciával készült, különösen jó érzés ilyen képeket látni. Ezek mögött valódi emberek, valódi pillanatok, valódi történetek vannak” – méltatta a képviselő az életművet, majd gratulált a művésznek 80. születésnapja alkalmából.
A köszöntőt követő pódiumbeszélgetésen Ilovszky Béla felidézte pályájának kezdeteit. Elmesélte, hogy eredetileg villamosmérnök szeretett volna lenni, de végül a véletlen sodorta a fényképész szakma felé. Orosházán tanult, majd Békéscsabára került, ahol egy grafikus ismerőse révén jutott be a színház világába. Eleinte koncerteket és ORI-műsorokat fotózott, olyan előadókat megörökítve, mint Koncz Zsuzsa, Zalatnay Sarolta vagy a Spencer Davis Group.
A színházi fotózás iránti szenvedélye a békéscsabai színházban teljesedett ki, ahol Sándor János főrendező olyan progresszív darabokat állított színpadra, mint Páskándi Géza vagy Székely János művei. „Ha Páskándi nem jöhetett el a bemutatóra, akkor én mentem el Kolozsvárra” – idézte fel a korszakot, amely elindította a határon túli magyar színházak iránti elköteleződését. Később az MTI tudósítójaként és a Film Színház Muzsika munkatársaként bejárta az ország szinte összes jelentős teátrumát, Szolnoktól Kaposvárig.
Beszélt a fotózás technikai változásairól is. A kezdeti időkben a fotóspróbákon a segédrendező által előre lejegyzett, beállított jeleneteket kellett megörökíteni. A technika fejlődésével, a Leicák és a nagy érzékenységű filmek megjelenésével vált lehetővé az előadások közbeni, dinamikus fotózás, amely a valódi pillanatokat képes megragadni.
A mostani, „Játszótársak” című kiállítás ötlete egy ikonikus képből született, amely a gyulai Várszínházban készült ifj. Vidnyánszky Attiláról és Vecsei H. Miklósról. „Ehhez a képhez kerestem hasonlókat, amelyek arról szólnak, hogy két ember mennyire fontos egymásnak. Némelyiknél nem is lehet eldönteni, hogy próba vagy előadás” – magyarázta Ilovszky. A válogatás központi témája a színészek közötti kapcsolat, a gesztusok és a közös játék.
Ilovszky Béla beszélt jövőbeli terveiről is. Jelenleg mintegy 20 évnyi analóg filmanyagát szeretné rendszerezni és digitalizálni. Emellett építi a Theater.hu online adatbázisát, amely mára több mint 330 ezer képet tartalmaz, és a magyar színháztörténet egyik legjelentősebb digitális archívumává vált. A fotográfus különös figyelmet szentel a határon túli magyar színházak dokumentálásának. Tervei között szerepel egy portrékötet, valamint a színházi előadások tematikus feldolgozása is, például a III. Richárd vagy a Három nővér különböző feldolgozásainak bemutatása képeken keresztül.
www.szentesimozaik.hu
Hírek|29
