SZENTES-MAGYARTÉS – Ötven év várakozás, egy győztes TOP-os pályázat és a választási kampány ígérete kellett ahhoz, hogy végre gépek vonuljanak fel a 45122-es jelű bekötőútra. A lendület azonban csak addig tartott, amíg a fél útpályát szét nem marták: a munkások összepakoltak, a lámpákat elvitték, a lakóknak pedig maradt a bizonytalanság és a kátyúk.
Vannak történetek, amelyek annyira abszurdak, hogy még a sokat látott alföldi ember is csak ingatja a fejét. Magyartés, ez a Szenteshez tartozó, csendes kis településrész évtizedek óta várt arra, hogy a külvilággal összekötő egyetlen köldökzsinór, a bekötőút végre ne egy akadálypálya, hanem normális közlekedési útvonal legyen.
– A mézesmadzag: 134 millió és a kampány –
A csillagok állása idén tavasszal tűnt a legszerencsésebbnek. Országgyűlési választások jönnek, ilyenkor pedig – mint tudjuk – hirtelen mindenre jut forrás, akarat és aszfalt. Szentes városa sikeresen pályázott a TOP_PLUSZ keretében, és 134 560 097 forintot nyert el a 45122-es út rekonstrukciójára.
A munka el is kezdődött: felmarták az útpályát, kiszedték az útalapot a süllyedéseknél, kivágták az út menti fákat a vízelvezetés érdekében. A lakók pedig türelmesek voltak. Bíztak benne, hogy a por, a sár és a félpályás útlezárás csak a „születés fájdalmai”, és a végén egy európai színvonalú út várja majd őket.
– „Trélerre a gépeket, és viszlát!” –
Aztán jött a feketeleves. Ahogy a munkagépek megérkeztek, úgy távoztak is – csak éppen a munka vége előtt. A napokban a kivitelező brigád váratlanul összepakolt. Nemcsak a hengerek és markolók tűntek el, hanem vitték a geotextíliát, sőt még a forgalomirányító lámpákat is. Maradt utánuk a szétvert útpálya, a sár és a táblák, amik olyan lámpákra figyelmeztetnek, amik már nincsenek ott.
A helyiek kérdéseire a válasz rövid és velős volt:
„Nem nyilatkozhatunk. Ez van!”
– Választási ígéret 2029-re hangolva? –
A történet itt válik igazán groteszkké. Miközben a kampányban az átadószalagokat vizionáljuk, a pályázati adatlap szerint a projekt tervezett befejezési dátuma: 2029. április 30.
Vajon tényleg az a terv, hogy a következő három évben egy félpályás, szétmart úton közlekedjen a busz és a lakosság? Vagy csak a választási „látványpékség” fogyott ki a lisztből, és a következő nagy nekibuzdulásra megint éveket kell várni?
– Mentő jöhet, de csak ha nem esik? –
A magyartésiek félelme nem alaptalan. Ez az egyetlen bekötőút a településre. Ha beköszönt egy komolyabb esőzés, a felmart útszakasz és a fellazított padka könnyen mocsárrá válhat.
– Hogy jön be a mentő?
– Hogy hozza ki a busz az iskolásokat?
– Ki felel azért, ha egy autó tengelyt törik az otthagyott munkaterületen?
A tájékoztatás hiánya pedig mindennél beszédesebb. A „nem nyilatkozhatunk” és az „ez van” nem válasz egy olyan közösségnek, amely 50 éve vár a fejlődésre.
Egyelőre úgy tűnik, Magyartésen az útfelújítás nem egy megvalósult álom, hanem egy félbehagyott rémálom. A kérdés már csak az: vajon meg kell várni a következő választást, hogy a gépek visszatérjenek, vagy addigra az aszfalt helyett már csak a gaz veri fel a 134 milliós torzót?
www.szentesimozaik.hu
Hírek|29
