Utazás a fotózás hőskorába
Egyfajta időutazás keretében emlékezett meg a Fridrich fényírda nyitásának 120. évfordulójáról Koszta József Múzeum, a Csallány Gábor Múzeumbaráti Kör és a Szentesi Fotókör.
A város ipartörténeti jelentőségű épületében a múzeum rendezett be kiállítást, itt, az egykori műteremben tartottak megemlékezést december 4-én a 120 éves Fridrich fényírdáról. Az utókor nem feledkezhet meg Rózsa Gábor, az egykori muzeológus érdemeiről, akinek köszönhető, hogy megmaradt a gyűjtemény – említette Irsai Farkas László múzeumigazgató, aki Nagy Istvánnak, a fotókör vezetőjének is köszöntettel tartozik, amiért szívén viseli a fotóműterem sorsát. Napfénytetős műtermét 1905-ben nyitotta meg a nagyközönség előtt Fridrich János.
Az edelényi származású fényképészről Lantos Imre, a múzeum munkatársa elmesélte, úgy került Szentesre, hogy állásra jelentkezett Herzl (Hegedüs) Vilmos fotóműtermébe.
Néhány év múlva az egykori Görög udvarban építette fel saját műtermét, amit haláláig, 1959-ig vezetett. Három leánygyermeke is kitanulta a mesterséget, és a legidősebb, Erzsébet vette át apjától a fotóstúdiót. A családi hagyatékot felajánlotta a múzeumnak, az épület sorsát Rózsa Gábor és Ráday Mihály, az Unokáink sem fogják látni című műsor szerkesztője karolták fel.
Nagy István fotóművész korhű öltözékben vezette be a hallgatóságot a fényképészet hőskorának történetébe és technikai részleteibe, amikor még a maitól teljesen eltérő módon és sokkal időigényesebben, pontosságot igénylő kézi munkával, vegyszerek felhasználásával készültek a fényképek. Rágyánszky Sándor, Fridrich János unokája is felidézte nagyapja alakját és az itt töltött ifjúkora emlékeit.
✍️📷Darók József
