Egy korszak ma véget ért a Kinizsi U9 számára, jövőre már nem Józsi bácsi csapata leszünk.
2023 augusztusában új edzőt kaptunk, Ormándi Józsit, és vele együtt egy nagy adag gyermekszeretetet, elfogadást, szakmai tudást, és – ha nem érzitek túlzásnak, még azt is mondanám – a nagybetűs edzőt.
Elhivatottan végezte a munkáját. Arany szívvel, de határozott kézzel terelgette a gyerekeket. Mellette nemcsak a technikai tudásuk fejlődött, de fegyelmet, kitartást, csibészséget és jó modort is tanultak. És még mennyi mindent!
Minden gyermeket úgy fogadott el, ahogyan volt; mindenkivel megtalálta a közös hangot. Ha temperamentumos szavaival néha meg is dorgálta a játékosait, az edzés vagy a meccs után egyik gyermek sem mehetett haza ölelés nélkül.
Természetesen a dicséret sem maradt el soha. Gyakran hallottuk a pálya mellől a „Bravó, ügyes vagy, kicsim!” és a „Jó elgondolás volt” mondatokat. A jól végzett munka után jöhettek a közös mekizések és a csokipartyk.
Az elmúlt két évben volt egy összeszokott mag, de mindig érkeztek új gyerekek is. Szigorúan, határozottan, türelmesen, néha viccesen, de mindig kedvesen terelgette a gyerekeket, hogy befogadják az új játékosokat, és hogy igazi csapattá kovácsolja össze őket. Talán ez tette az U8-at és az U9-et ennyire sikeressé a Bozsik-tornákon, a futsall bajnokságban és az Interligában is.
Rengeget tett azért, hogy minden gyermek játszhasson, mehessen olyan tornára, ahol önbizalmat szerezhet és sikereket érhet el.
És mi, szülők, mi mindent köszönhetünk neki?
Bármikor bizalommal fordulhattunk hozzá a problémánkkal, a pockoson és online is elérhető volt számunkra, igyekezett személyre szóló megoldást találni. Megemelhetjük a kalapunkat előtte, mert ha hibázott, nem restellt elnézést kérni.
Eközben nem egyszer pótapaként kötötte a cipőfűzőket, többeknek segített leküzdeni a meccs előtti stresszt, főleg, ha az Arad ellen is játszottunk.
Fáradhatatlanul irányította a csapatot; fejlesztette, segítette, felemelte a gyermekeinket, és hiteles példaként állt előttük. Soha nem aggódott túl semmit, vagy ha mégis, annak nem mutatta jelét. Rá mertük bízni a gyermekeiket.
És mi történt szakmai szempontból ebben a szezonban? Kőkemény munka, fantasztikus eredmények, könny és kacagás.
Mire befutott a tornák helyszínére a kisbusz, már javában tarott a techno party. Aztán gyors öltözés után jöhetett a hármas gyakorlat, a rosszalkodás, aztán „ment a dzsog.”
Amikor a komák és Milda elfoglalták a birodalmukat, és az egyesületi melegítőket már pont annyira összekeverték, hogy hónapokig kereshessük a sajátunkat, az adrenalin pedig már az egekben járt, a fehér baseball sapka és a 38-as melegítőnadrág elsuhant mellettünk, még gyorsan megivott egy kávét, hogy teljes erőbedobással tudja lelkesíteni a csapatát. Aztán felzúgott a „kettő, három, Szentes”, és a kezdők elfoglalták a helyüket.
Ezt a meccset most viszont le kell fújnunk.
Zárásként álljanak itt egy valódi sportember gondolatai!
„Szenvedélyesen, gólra törően, keményen védekezve, kapusunktól indítva a támadásvezetéseinket, helyenként szemet gyönyörködtetően játszottunk. Ahogy az előző szezonban is, így idén is nagyon-nagyon fényes érem került a gyerekek nyakába, és elmondani nem tudom, hogy mennyire büszke vagyok rájuk.” Ormándi József. Köszönjük!
Szentes, 2025.06.19.
Gyergyai-Szabó Mariann
