160 éve, 1865. január 29-én született Szentesen Zsoldos Ferenc (1865-1912) gépészmérnök, gyártulajdonos, feltaláló, számos közéleti tisztség viselője. Édesapjával a régió legjelentősebb vállalkozásává fejlesztették a Zsoldos Gőzmalom, Fatelep és Téglagyárat, majd megalapította az Első Szentesi Kenyérgyár Részvénytársaságot. Labádi Lajos találó jellemzése szerint a technikai újítások bajnoka volt.
Az évforduló alkalmat kínál a városban lévő Zsoldos-emlékek számbavételére is.
~~~ ~~~ ~~~
Az édesapa, ifj. Zsoldos Ferenc (1832-1905) ácssegédként kezdte pályafutását. Viszontagságos vándorévek után Szentesre hazatérve 1854-ben fakereskedést indított. Vállalkozását a következő években tégla és cserépégető kemencékkel, fűrészüzemmel, gőzmalommal és kályhagyárral bővítette.
1858-ban megnősült – feleségével, a nála 10 évvel fiatalabb Fodor Annával hat gyermeket neveltek fel (Mária, Erzsébet, Ferenc, Elek, Jolán és Berta). Iker kislányaik, Eszter és Julianna alig 20 naposan, Gyula és Berta Róza 2 éves koruk előtt elhunytak, Géza pedig 8 évet élt. Ez a szomorú statisztika azidőtájt a jobb módban élő családoknál is jellemző volt – elég csak Sima Ferencre gondolni.
1865-ben – Ferenc születésének évében – az édesapa földet vásárolt a Nagynyomáson, és az addig a várostól bérelt területen működő vállalkozását ide költöztette. Ekkor és itt épült meg az első tégla- és cserépégető kemencéje, a későbbi téglagyár elődje.
Ferenc Szentesen a Központi Református Népiskolában majd a 6 osztályos gimnáziumban tanult. 1881-től a budapesti Műegyetem-, 1885-től a zürichi Technische Hochschule hallgatója volt. 1887-ben gépészmérnökként végzett, és hazatért Szentesre. Még abban az évben villanyvilágítással látta el édesapja ipartelepének üzemeit és a lakóházukat. Ekkoriban még csak Európa néhány jelentősebb fővárosában kezdtek áttérni a villanyvilágításra.
Ezt követően számos újdonságot mutatott be, és honosított meg Szentesen. Fonográfjával viaszhengerre vette a dalárda énekét, teleszkóppal vizsgálta az égitesteket. Kiépíttette a város első távbeszélő vonalát a lakóházuk és Elek öccse vekerzugi tanyája között. Az áruszállítás megkönnyítésére iparvágányt létesített a gyártelepről a vasútállomásra.
1890-ben feleségül vette Nagy Vilmát, akitől a következő években nyolc gyermeke született: Géza, Andor, Ferenc, László, Vilma, Erzsébet, Ilona és Zsuzsika.
1891-ben – 5 évvel Zsigmondy főtéri díszkútjának átadása után – megfúratta a Szentes második artézi kútját. Az alkalmazott fúrási eljárást később szabadalmaztatta is. A 232 méter mély kút egészséges ivóvizet biztosított az ipartelep dolgozóinak, az állatállománynak, kiegészítette néhány üzemrész technológiai vízigényét, és jutott belőle a vasúrállomásnak is.
Apa és fia tehetsége, vállalkozó kedve és szorgos munkája révén épült-bővült a cég, és a város legjelentősebb, országosan is jegyzett vállalkozása lett a Zsoldos Ipartelep. Szakmai hírnevét jelezték az egymást követő országos és nemzetközi elismerések: az 1896. évi ezredévi kiállításon milleniumi ezüstérmet, 1900-ban a párizsi világkiállításon bronzérmet, majd Bécsben aranyérmet nyertek termékeikkel. Cégjelüket büszkén díszítették az egyre gyarapodó oklevelekkel és díjakkal.
1905 szeptemberében kettős gyász érte a családot: meghalt a gyáralapító édesapa, majd 2 nappal később a felesége is. Innentől a gyártelep működtetésének terhei Zsoldos Ferencre hárultak, aki töretlen kitartással folytatta a fejlesztéseket. Korszerűsítette a téglagyárat – a Vojaczek-rendszerű körkemence helyett a legkorszerűbbnek számító Hoffmann-féle körkemence épült, beindult a dísztéglák előállítása és a termelékeny gépcserép-gyártás.
1910-ben új kezdeményezésként megalakult Szentesen az első részvénytársasági alapon nyugvó iparvállalat, az Első Szentesi Kenyérgyár Rt. Alapítói Zsoldos Ferenc, Bugyi Antal és Farkas Mihály voltak. Az üzem részére telket vásároltak a báró Harruckern utca és a Bartha János utca sarkán. A tervek elkészítésére és az építkezés művezetésére Bohn Alajos építészt, a Városháza tervezőjét kérték fel. A kivitelezést szentesi vállalkozók végezték, és a gyár egy évvel később, 1911 május 20-án megkezdte a működését.
Apja példáját követve számos közéleti feladatot is vállalt: városi és megyei képviselő volt, a Csongrád Vármegyei Gazdasági Egyesület elnöke, a Szentesi Önkéntes Tűzoltóság főparancsnoka, a Műkedvelők és Műpártolók Társaságának igazgatója.
Zsoldos Ferenc 1912. február 3-án szívszélhűdés következtében tragikus hirtelenséggel elhunyt. Öt nappal előtte lett 47 éves. Halála általános részvétet keltett, a református középtemetőben levő családi sírboltban helyezték nyugalomra a szülei mellett. A máig álló míves síremlék a következő évszázadban számos további leszármazott és közeli rokon nyughelye lett.
Szakértő irányításának hiányát, és még inkább a Nagy Háború bekövetkeztét – a tulajdonosok hadba vonulása miatt – a naggyá lett üzem megérezte, de a fejlődés mégsem állt le. 1918-ban megalakult a kenyérgyárat is magába olvasztó Zsoldos Gőzmalom Ipartelep és Kereskedelmi Részvénytársaság, amely ezt követően kisebb-nagyobb megtorpanásokkal túlélte a gazdasági világválságot és az újabb világháborút is.
1948-ban államosították a részvénytársaságot. Egyes részei – közöttük a téglagyár – tovább működtek ugyan, de több épülete funkcióját vesztette, vagy az eredetitől eltérő célra hasznosították. Itt létesült például 1961-ben a budapesti Kontakta Alkatészgyár szentesi gyáregysége, a mai Legrand Zrt. elődje.
Az egykori telep létesítményeinek állaga leromlott, számosat közülük több lépcsőben szanáltak. Ennek esett áldozatul a gőzmalom kéménye illetve az artézi kút is. A Zsoldos Téglagyár megyei központú helyi üzemegység lett, folyamatosan csökkenő jelentőséggel. 1970-ben új téglagyár épült, amely mind a képzett munkaerő, mind a piac jó részét elvette a patinás üzemtől. Az 1991-es privatizáció sem segített, a működés veszteséges volt, és a gyár 2005-ben bezárt. A lebontástól a 2008-as ipartörténeti emlékké nyilvánítás megmentette ugyan, de funkciót és megőrzéshez forrást máig nem sikerült biztosítani számára.
A kenyérgyár jó ideig szerencsésebb volt. Épülete az átalakítások dacára megőrizte eredeti hangulatát, a technológia fejlődése pedig követte a mindenkori igényeket az államosítás után is. 1985-ben napi 120 mázsa kenyeret sütöttek benne. A rendszerváltást követően az üzem az Árpád Agrár Rt. tulajdona lett, és a Rónasági Kenyér Kft. működtette. A 2000-es évek közepén az élesedő verseny és az energia-drágulás miatt visszaesés következett, majd a gyár 2009-ben bezárt. Helyileg védett épületében ma csak az üzlet működik. Eredeti funkciójára – bár belül megvan a technológia nagyobb része – nem használható, mást pedig nem sikerült számára találni.
Az artézi kút díszes öntöttvas fejszerelvényét Ferwagner Péter, a Csongrád Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat műszaki vezetője mentette meg a beolvasztástól, és a berekháti központ bejáratának díszeként volt látható a vállalat 1994-es megszűntéig. Ipartörténeti emlékként való felállítását dr. Zsoldos Ferenc főorvos és Rózsa Gábor mérnök-muzeológus kezdeményezték – 1997-ben került a ligeti múzeumépület elé, ahol ma is látható.
1992-ben a 603. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet felvette Szentes nagyipara megalapítójának emlékére a Zsoldos Ferenc nevét. A névadó ugyan az édesapa, de hasonnevű fia előtt is tiszteleg egy emléktábla az iskola aulájában.
A fiú Zsoldos Ferenc születésének évfordulója apropóján emlékeztünk minderre – akit méltán nevezhetünk a technikai újítások bajnokának – és tiszteleghetünk édesapja, valamint a Zsoldos Ipartelep emléke előtt is.
✍Tímár Ferenc
📸Zsoldos Ferenc (1865-1912) gépészmérnök, a technikai újítások bajnoka.
ifj. Zsoldos Ferencné Fodor Anna (1842-1905).
Ifj. Zsoldos Ferenc cégjele.
A kenyérgyár alapítói, dolgozói 1911. május 20-án, a hivatalos üzembe álláskor.
Ifj. Zsoldos Ferenc gyáros, földbirtokos családi síremléke a református középtemetőben.
A szentesi Zsoldos-téglagyár körkemencéje és kéménye.
A Zsoldos Ipartelep artézi kútjának öntöttvas fejszerelvénye és eredeti táblája a ligeti múzeumépület előtt.