Tizenöt szezon, több mint 400 mérkőzés és 300 találat. Így fest csatárunk, Bertók Gábor felnőtt pályafutásának örökmérlege, és ez még nem minden, hiszen klubunk támadója a tizenhatodik bajnoki évadját is megyei I. osztályban kezdi meg augusztus végén. Elhivatottsága és kitartása határtalan, ez kiderült rövid beszélgetésünk alatt is…
Háromszáz gól. Gondoltad volna, hogy egyszer ez is összejön?
A szezon előtt még meg sem fordult a fejemben, mert 18 gól kellett a 300-hoz és az előző években 10-12-14 találatig jutottam. Végül egész termékeny évadot zártam, ami a gólszerzést illeti, és csak összejött a 300, ám mindez egy olyan meccsen történt, ahol minden erőnkkel azon voltunk, hogy megszerezzük a 3 pontot. Bár a találat megvolt, a mérkőzést nem tudtuk megnyerni és ezzel lecsúsztunk az ezüstéremről, szóval nem volt felhőtlen az örömöm.
Azért gondolom, emlékszel a találatra…
Vezetett a Dorozsma 1-0-ra. Ha jól emlékszem, Szarvas Józsi játszott bal szélen, visszahúzta a labdát a jobb lábára, és beívelte a 16-oson belülre, ahol elfejeltem hosszúra. Előtte is veszélyeztettünk hasonló szituációból, az még kimaradt, másodszorra viszont összejött. Pár pillanatig nagyon örültem, de utána csak az járt a fejemben, hogy megnyerjük a meccset. Érdekes egyébként, hogy a múlt szezonban a góljaim 90 százalékát oldalról beérkező helyzetekből szereztem, talán még sosem volt ilyen magas ez az arány.
A következő szezonban is a megyei I. osztályú csapatot erősíted. Hogyan vágsz neki az újabb kihívásnak?
Már picit másképp, mint mondjuk évekkel ezelőtt. 35 éves leszek és már érzem a korom. A térdem sérült, minden mérkőzés után pihentetnem kell pár napot. Nem érzem azt, hogy sok évem lenne hátra, hiszen hiába szeretné a szívem, ha a testem nem engedi.
Mi hajt még a mai napig is?
Hat-hét évesen kezdtem el focizni. A nagypapám vitt le az első edzésre Kocsis Imre bácsihoz Csongrádon. Sosem fogom elfelejteni. Azóta – azaz közel 30 éve – egy rövidebb egészségügyi megszakítással ugyan, de kitartottam a labdarúgás mellett….
…sérülés?
Nem kimondottan. A csapattársaim tudják, de nyilván a szurkolók közül sokan nem, hogy nekem asztmám van, ami azzal jár, hogy minden edzés és mérkőzés előtt inhalálnom kell, mert másképp egyszerűen nem bírná a szervezetem. Visszatérve a kérdésre, a válasz egyszerű: nagyon szeretem a futballt.
Mi olyat nyújt neked a labdarúgás, amiért érdemes még 35 évesen asztmával, fájdalmakkal is csinálni hétről hétre?
A gólszerzés. Az máig leírhatatlan érzés és csatárként nagyon szeretem ezt átélni. Hozzáteszem, tök véletlenül lettem támadó. Korábban szélső védőt játszottam, de egy meccsen úgy alakult, hogy teljesen feltoltak előre, én pedig rúgtam 3 gólt és ottragadtam.
Megyei gólkirályi címed is van, ha jól tudom…
Igen, a 2013-2014-es szezonban gólkirály lettem. A következő évben meghívót kaptam a megyeválogatottba. Megnyertük a területi válogatót és Nyíregyházán rendezték az országos döntőt. Az elődöntőben 0-0-át játszottunk, de 11-esekkel továbbjutottunk. A döntőben csereként kaptam lehetőséget a mérkőzés hajrájában. Az utolsó percben az én gólommal nyertünk. Ez volt az egyik legemlékezetesebb mérkőzésem valaha. Ezt követően az Amatőr Magyar Labdarúgó Válogatottal EB selejtezőn is játszhattam 3 mérkőzést: Izrael, Litvánia és Észak-Írország ellen, ahol végül 2. helyen végeztünk az észak-írek mögött.
Hamarosan indul az újabb bajnoki évad, új edzővel vágtok neki a 2021-2022-es szezonnak. Mik az eddigi tapasztalataid?
Tomi (Bány) jó edzéseket tart, kiváló felfogásban futballozunk. Eddig az állóképességünkre fektetett nagy hangsúlyt, ezt követően pedig a taktikai felkészülés kapja majd a szerepet. Én úgy látom, hogy nagyon jól sikerült az átigazolási időszak, kiváló labdarúgókkal lett erősebb a csapatunk. A bajnokság szerintem kemény lesz az idei évben, és arra számítok, hogy a tabella első felében nagyon szoros lesz a csata. Minden pontnak jelentősége lesz hiszen bár nehéz lesz megismételnünk a tavalyi kiváló szereplést, de korántsem tartom lehetetlennek ezt a küldetést.
fotók és szöveg: Sebők Tamás
