1921. január 27-én született Csernus-Lukács Péterné Antal Sára. A szűk család 16 tagú, és öt generáció alkotja, egy fia, két unokája, öt dédunokája és három ükunokája van. Sári néni a hadikórház önkéntes ápolónőjeként megjárta a II. világháborút Szentestől Németországig. A testvérei közül még hárman élnek, együtt összesen 355 évesek.

Mint mondja, egyet sajnál csak, hogy nem írt naplót. Amikor vége lett a háborúnak, azzal a szándékkal jött haza, hogy tovább tanul, és hivatásos ápolónő lesz, de édesanyja 1947-ben meghalt, és ő nevelte fel a két öccsét. Férjhez ment, és megszületett a fia.

A család kertészkedett, Sári néni a házi iparban is dolgozott, majd a Kontaktától ment nyugdíjba. A férjét 1996-ban veszítette el, azóta fia és unokái támogatják. Már nem jól lát és hall, de még tisztán emlékszik a régi történetekre, és sokszor szaval. És, hogy mi a hosszú élet titka? Nem szabad fiatalon meghalni, foglalja össze velősen.
– Nem hagytam el magam sose, mindent szerettem csinálni, háztartást vezettem, rengeteget kézimunkáztam, kötöttem, horgoltam, varrtam. Ahogy az öcsém mondja, már lejárt rólam a jótállás – jegyzi meg viccesen az ünnepelt.

A köszöntésről bővebben olvashat a Szentesi Élet pénteken megjelenő lapszámában.

www.szentesimozaik.hu
Hírek|29






Forrás