A Kiss Bálint Református Általános Iskola homlokzatán elhelyezett Hajdú Lajos emléktáblát koszorúzták meg 2020. március 13-án az intézményi diákok és pedagógusok képviselői, valamint Szentes város nevében Kiss Csaba alpolgármester és Krausz Jánosné önkormányzati képviselő, és a Járási Hivatal képviselői.
Elsőként Fehér Csaba a fenntartó Nagytemplomi Református Egyházközség lelkésze mondta el gondolatait az 1848/49-es forradalomról és szabadságharcról, majd az iskola diákjai emlékeztek meg Hajdú Lajosról, aki csak úgy emleget a helytörténet, hogy „a szabadságharc szentesi bajnoka”.
Hajdú Lajosra (1813–1901) emlékezve
Szentesnek számos olyan jeles szülötte volt, akik hajdan dicsőséget szereztek szülővárosuknak, de akikről ma már alig tudnak valamit a kései utódok. Ezek közé tartozik az egykori református népiskolai igazgató-tanár Hajdú Lajos.
Ki volt ez az ember, akinek 1967 óta egy kurta utcácska viseli nevét városunkban?
Szentesen született 1813. július 6-án. Kisnemesi családból származott; ősei Bethlen Gábor erdélyi fejedelemtől nyerték címeres levelüket 1625-ben. Apja Hajdú András néptanító, anyja Gorzás Lídia. Korán árvaságra jutott. Elemi iskoláit és a gimnázium alsó osztályait szülővárosában végezte. 1831–1836 között a debreceni református kollégiumban bölcseleti, jogi és teológiai tudományokat hallgatott; 1837-től ugyanitt esküdt felügyelő, segédkönyvtárnok, majd elemi iskolai tanító. 1839–1841 között a derecskei középiskola igazgatója. 1842-ben külföldi tanulmányútra indult. A berlini egyetem hallgatójaként 24 magyar tanulóval megalapította az egyetem magyar könyvtárát. Hazatérése után lelkészjelölti vizsgát tett, majd rövid nevelősködés után segédlelkész lett Nagymarján. 1845 decemberében a szentesi református egyház meghívta a gimnáziális osztályok igazgató-tanárának, professzori címmel. Az ő nevéhez fűződik az első retorikai (szónoklattani) osztály felállítása s egyéb iskolai reformok bevezetése.
Az 1848/49-es szabadságharc idején a tanítás mellett komoly publicisztikai munkát fejtett ki. Hazafias tárgyú politikai cikkei jelentek meg a debreceni Alföldi Hírlapban, a Tiszavidéki Újságban és a Szegedi Hírlapban.
1849 nyarán a szabadságharc végnapjait élte. Az orosz és osztrák hadak megállítása érdekében a magyar kormány népfelkelésre szólította fel a nemzetet. Szentes lakosságának a végső küzdelemre történő mozgósításában kitűnt a köztekintélynek örvendő iskolai rektor, Hajdú Lajos, aki július 1-jén iskolájának ablakából lelkesítő beszédet intézett a szentesi néphez, általános felkelésre buzdítva az előrenyomuló császári seregek ellen. Szózatát kinyomtatta, és a nép között osztogatta. Hazafias felbuzdulásáért utóbb kemény büntetésben részesült. A berendezkedő új hatalom 1849 szeptemberében elfogatta, s lázítás címén haditörvényszék elé állította. Ügyét az Aradon működő Cs. Kir. Rendkívüli Haditörvényszék tárgyalta. Tettét a katonai bírák felségsértésnek minősítették, és kötél általi halálra ítélték. A súlyos ítéletet később kegyelemből 20 évi vasban töltendő várfogságra és teljes vagyonelkobzásra változtatták. Szerencsés fordulatnak mondható, hogy Hajdú Lajos és sok más politikai elítélt 1856 áprilisában császári közkegyelem útján kiszabadult fogságából.
Hajdú Lajos szabadulása után mindvégig megmaradt a kisújszállási gimnázium nagyra becsült tanárának. Sok évtized után – nyugalomba vonulásának évében – 1891-ben hazalátogatott Szentesre, hogy találkozhasson 60 évvel korábbi volt iskolatársaival, valamint 1848/49. évi tanítványaival. A “szabadságharc szentesi bajnoka” – ahogyan a Szentes és Vidéke c. újság emlegette – valószínűleg ekkor járt utoljára szülővárosában. Kisújszálláson hunyt el 1901. február 24-én. (Labádi Lajos, 2001)
www.szentesimozaik.hu
Hírek|29
